326. Nap

Szomorúan fordulok el. Nem fejezem be a vitát. Nincs értelme. Nem is számít már. Megint egy veszteség. Harmadszor kerülöm meg a háztömböt, mire találok egy parkolóhelyet. A trailer a másik oldalon áll. Nem nézek körül, csak átsétálok az úton. Valahol messze egy sziréna hangja távolodik. Tűzoltó. A sofőr már ereszti le az autót. Unottan int… Tovább 326. Nap

Harminckettedik nap

Megbántad. Amikor tizenkilencedszer tudatosul benned hogy megbántad, akkor is úgy reagálsz, mint eddig mindig. Nem hiszel magadnak. Még egy kicsit aktívabb élet, még egy kicsit több mindenből, és teljesen elnyomtad a belső hangod. Nyilván tévedés. Mármint amit a hang mond. Mindenki szerint az. Család, barátok, mindenki... Ez az üzenet a lelked mélyéről nem illik a… Tovább Harminckettedik nap

Huszonkilencedik nap

A sikátor éles kanyart vesz, mielőtt a térbe torkollik. El kell hajolnod néhány száradó ruha elől, aztán miután kikerülöd a két székből és egy asztalból álló kávéházat, meglátod a teret. Minden csupa kő. A monumentális templom uralkodik, de a teret körbevevő házak is igyekeznek. Minden a helyén van. Vissza is ugorhatnánk pár száz évet, ha… Tovább Huszonkilencedik nap

Huszonötödik nap

Nem érted. Az Élet/Halál/Élet ciklusba ugyanúgy beletartozik egy barátság elmúlása, mint egy virág elhervadása. Akkor egy fél évvel az utolsó kontakt után, miért kérdezi tőled, hogy hogy vagy? És miért mondja (bár te nem kérdezed) hogy Ő nagyon boldog. Ő nem csak simán boldog, Ő nélküled boldog. (persze nem a boldogságról beszél, hanem az örömről,… Tovább Huszonötödik nap

Huszonnegyedik nap

Csak néhány perccel a kezdés előtt érkezel. A résztvevők nagy része még nem érkezett meg. Elfoglalod a kedvenc fotelodat. Egy (volt) barátod hisztisen fogad. Átsiklasz felette. Nem mozgat a téma. Nem hat rád. A kezdőkörben kérnek egy szót. Teljesen világos, mit érzel, mégis mást mondasz. Nem érted miért. Azonnal felveszed a ritmust. Egész nap aktív… Tovább Huszonnegyedik nap