Úgy nézte a kenyeret, mint valami érdekes rovart felfedező tudós: mély áhítattal. A kezében lévő kenyér ugyanolyan volt, mint minden más napon, csak háromszor akkora. Mégsem ezért bámulta. A teljesen fekete kenyér, amit a falusiak valami ősrégi receptje alapján sütöttek a láger konyháján, kemény volt, mint a kő, mégis megszerette az elmúlt években. Laktató volt,… Tovább 399. nap
Kategória: Hatás
398. nap
A nővér, a klasszikus fehérben, egy határozott mozdulattal simitotta el a lepedőt a lábánál. Minden nap kétszer jött: hajnalban és ebéd után. Ahogy előre hajolt, a felső a mellére simult. Tudta, hogy figyelik, ezért egy pillanatra megmerevedett abban a pózban, amit a legszexisebbnek talált. Jó választás volt, ezzel a kórteremben fekvő mind a négy férfi… Tovább 398. nap
397. nap
A fák ágai között átszűrődő napfény sem volt képes barátságossá tenni az ösvényt, ami enyhe jobbkanyarral, emelkedve vitt a vadászházhoz. A szétázott cipő a lábán, és a félelem, ami a lelkére telepedett, sötét jövőt jósolva, kívülről és belülről ettek őt. De nem volt választása. Délig el kellett érnie a házat, ami az emlékeiben inkább tűnt… Tovább 397. nap
395. nap
A légkalapács ütemesen verte a cölöpöket az iszapba, egyre halkulva, miközben egy fehér felhő a nap elé úszva végett vetett a napozásnak. A kék testű, dagadó vitorlákkal a part felé tartó katamarán vészesen megközelítette a piros-fehér bólyát, ami a tóban fürdőket figyelmeztette: mélyvíz, csak úszóknak. Ahogy a földön feküdt, oldalra fordított fejjel a tó felé… Tovább 395. nap
394. nap
A kör nem volt kirakva, mégis mágnesként vonzotta; egyből felé indult, ahogy a közelébe ért. Csak két szék, és az oltárént funkciónáló doboz volt a szoba közepén, a levegő mégis sűrűn, folytogatóan ölelte körbe. Mosolyogva nézett oda. Minden alkalommal mosolyogva nézett oda, nevető szemekkel, sugárovta magából a derűt. Boldog volt. Imátja, hogy ott van, imádta… Tovább 394. nap
Horák Árpád 