393. nap

Botladozva ment fel az ezerszer megjárt lépcsőn; a szeme még párás volt, alig látott. A nő, akit a cég küldött, feszengve fogadta, és azonnal ostromolni kezdte, harsány kérdésekkel próbálva elfedni a bizonytalanságát. Az öreg szomorúan sétált mellé; az önismeret ilyen mértékű hiánya lelombozta. Türelmesen válaszolgatott az értelmetlen kérdésekre, meghagyva a nőt a hitében, hogy irányithatja… Tovább 393. nap

392. nap

Látni azt, amit más nem; ébredés után ez volt az első gondolata. És az, hogy nem megy a kártya mostanában. Nem jó a lapjárás. Nem azzal volt probléma, hogy nem nyert: folyamatosan nyert. De a lapok, amik régen egy fényes győzelemmé álltak volna össze, mellésiklottak. Hiányzott valami. Tudta, hogy mi az: olyan volt ez, mint… Tovább 392. nap

391. nap

A nyakán annyira merevvé vált, és összehúzódott az izomzat, hogy a feje kissé előrebillent, ezért ahogy kilépett a szobából, hogy befejezze a határidős feladatot, úgy nézett ki, mint aki szomorú. A figyelmét nem tudta fókuszálni, leült, megrázta a vállát, majd a képernyőre meredt. A keze háromszor is elindult a telefonja felé, és emlékeztetnie kellett magát,… Tovább 391. nap

390. nap

- Hagyd már abba! Ezt hallgatom már fél órája! Mi van veled? Mindig kiborulsz a családomtól! Tudod jól, milyenek! Már fel voltál húzva, mire odaértünk! És most rajtam vered le az egészet! Utálom, mikor ezt csinálod! A sógornőd olyan, amilyen. Évente kétszer találkozunk! Én is kibírom, pedig a hátam közepére sem kívánom! És ez csak… Tovább 390. nap

389. nap

- Nem hiszem el! Hogy tehetted ezt velem! Az egész családom előtt! Ráadásul a nagynéném is itt volt! A legnagyobb pletykafészek! Most mindenki erről fog beszélni hónapokig! Én leszek a téma! Miattad! Nem is vagy tekintettel rám! Mindig ezt csinálod! A múltkor is mi volt! És ne nézz már így rám! Tudod, hogy igazam van!… Tovább 389. nap