– Látod, fiam? – Mire gondolsz, apám? A fáraó nem fordult felé. A fia mellette állt, de ő csak a Nílus sárgán hömpölygő vizét látta, az iszapot, amit a medréből kilépő folyó az épülő palota előtt terített le, mint élő szövetet, ami elhal, és megkeményedik a napon. Három hete tartott az áradás, temérdek aranyat felemésztve,… Tovább 629. Nap
Kategória: Hatás
628. nap
A mókus menekült, mintha vadászt látott volna, a fiú, bal kezével a lány fenekén, unottan sétált felé. Talán egy kővel akarta megdobni, csak hogy szórakozzon, vagy egy ágat akart dobni felé, hogy elriassza. Az őszi nap erőtlen sugarai nem melegítették fel a lelküket. Sötétben maradtak, mint az árnyékot adó fa odvában rejtőző kígyó, hivalkodásukkal próbáltak… Tovább 628. nap
627. nap
Az őszi nap utolsó, még erős sugarai sötétzöldre festették a sétányt. Az apró kavicsos út, a beton szegély, a kovácsoltvas padok várták őket. Örömet akartak okozni nekik, visszaidézve a jó időt. A park közepén jártak, a tó bal oldalán, a régi körhintánál, amikor a fiú keze a lány fenekére csúszott, magabiztosan, birtoklóan, de szeretettel. A… Tovább 627. nap
626.nap
Az ablak nagyítóként erősítette fel a déli nap sugarait, a klíma hiánya elviselhetetlenné vált, izzadság szaga keveredett az álló porral. És még alig kezdődött el a nap. A börtönablaknak tűnő, elérhetetlen ablak a semmibe nézett, a bordó, kopott szőnyeg talán valami hibát takart az évtizedes parkettán, – más célja nem lehetett. Nem volt szép, a… Tovább 626.nap
625.nap
A régi, – még – fából készült lambéria világosbarnára halványult a déli napsütésben, a kopott, bordó szőnyeg, mintha búcsút intett volna, mielőtt elrepül, keletre, arannyal telezsúfolt bazárok közt megbújó kis szőnyegboltjába: ahol született. Az ablakra csíkokat festett az utca pora, Dalit idézve meg, festménnyé változva, a távolodó falak elérhetetlenné tették a plafont, az ajtó meg… Tovább 625.nap
Horák Árpád 