Horák Árpád

Átsuhant. Ez a legjobb szó arra, amikor megelőzött, és feltűnt a kék sportkocsi a külső sávban. Tudtam, hogy valami történik. Éreztem. Akkor tudatosult bennem, amikor felismertem az Aston Martint a hátsó lámpájáról. Aztán a körforgalomnál szembe jött. Aztán egy óra múlva a városból kivezető úton ismét megelőz. Túl sok találkozás ez egy napra. Hét évvel… Tovább 855. nap →

Száz kilométerre északra, a harmadik tótól délre épült a kúria, háromszáz évvel az ezredforduló előtt. Egy masszív építmény fából, az a fajta, ami elnyel pár húsz méteres vörösfenyőt. Három szintesre tervezték, végül a hatalmas pincével együtt öt szint készült, ha a csillagvizsgáló tornyot nem számítjuk, ami messze a legfelső emelet fölé nyúlt. Csodálatos kilátás nyílt… Tovább 854. nap →

Kékesszürke égbolt és újhold fogadta Mártát. Nem nézett fel, makacsul leszegte a fejét, és a parkoló végében álló kocsijához sietett. Még csak ébredezett a város, és a hosszú hétvége miatt aznap senki nem indult munkába. A borús, ködös reggel jól illett Márta hangulatához. Már három napja érett a szakítás, de akkor Márta úgy jött el… Tovább 853. nap →

Oroszlán fejű és ember testű szobor állt a bejárati ajtó mellett, jobbra. Az arc emberi vonásokat és oroszlánra jellemző jegyeket is mutatott. Greg egy pillantást vetett rá, és egy rajzfilmeken felnőtt férfi lazaságával lépett be az étterembe, és ott két lépés után megtorpant. Ez nem lehet. A szobor középső és felső részét vörös és sárga… Tovább 852. nap →

"Háromszázhuszonheten viselték ugyanazt a vezetéknevet az országban. Ez egy kétezertizennégyes adat. Az egész világon sokkal többen. Nem egy Smith, mondjuk. Meg ha azt nézzük, hogy a földön hétmilliárd ember él. Akkor ez egész kevés. Elenyésző. Szinte semmi. És ott van, ugye, a világegyetem. Na ott aztán meg főleg semmi. És ha az egész mindenség világegyetemen… Tovább 851. nap →