Horák Árpád

Fák között vezetett az út a völgybe, a tavaszi nap forrón égette a tarkóját; pedig még csak április közepét mutatott a naptár. Az idő mégis a nyári napokat idézte, azokat, amikor egy hideg itallal a kezünkben próbálunk mozdulatlanok maradni. Gregor lassan sétált, az ösvény minden négyzetcentiméterét kutatva figyelte, nyomokat keresett, valamit, ami előre viszi az… Tovább 680. Nap →

Ez ugyanolyan nap, mint a többi; számtalanszor halottam már ezt karácsonyról, születésnapról, névnapról vagy bármilyen ünnepről. Mindig hamisnak éreztem, ostobának is, hivalkodónak, magamutogatónak és értelmetlennek. Tegnap is hallottam, véletlenül, nem nekem szánták a szavakat. Az üzenet mégis átjött, célba ért, a feladója szándéka szerint. Nem nekem mondja, mégis nekem szánta, ostoba óvodásként, drámaivá tette a… Tovább 677. Nap →

A második kutya ugyanúgy meglepte, oldalra fordult, három ujját összeszorította, és közben félig lenyunyt szemmel ásított. A szoba színes képekkel volt tele, a keretek sokfélesége egy múzeumban sok lett volna, de a lehúzott redőnyök mögötti félhomályban egy alkotássá olvadtak össze a falak. A Rembrandt a fal közepétől jobbra fel lógott egy szögön, ferdén, a bal… Tovább 676. Nap →