Horák Árpád

Lapos, kékes színű kő volt, ami a defektet okozta. Liam az árok erdő felőli oldalán ült, a követ a levegőbe dobálta, és a felfedezésén gondolkodott. Arizonában, egy mellékúton talált valamit, ami megváltoztatja az életet, a karrierje felível, és amitől a geológustársadalom a keblére öleli. Tizenkét éve nem találtak ismeretlen közetet. És most ő. Sarah boldog… Tovább 669. Nap →

Finom, fehér nyaka volt, a haja úgy tűnt hosszúnak, hogy alig a válláig ért, és összeugrott, mint egy rugó, mégsem volt göndör. Kislányos vonásait megtörte egy dacos száj, egy kedvesen dacos, ami barátságos szavakat mondott még az idegeneknek is. Kifejezetten csinos volt, kortalan, a húszas évei végén, nem volt férfi, akinek ne tűnt volna fel.… Tovább 668. Nap →

A társa hátán dobbantott, és röptében, még mielőtt földet ért volna, beleharapott a nő vádlijába, közvetlenül a sarong alatt. A nő nem rezzent meg, kétéves kislányát továbbra is a feje fölé emelve tartotta, és várta, hogy a patkányok eltűnjenek a víznyelőben. Három órája állt egyhelyben, hálát adva, hogy az invázió kisebb volt mint negyvennyolc éve.… Tovább 667. Nap →

A feje jobb oldala csak este kezdett el feszülni, a fájdalom enyhe volt, mégis meglepte, hogy visszatért, pont akkor, amikor már minden jól alakult. Nem látta az űrhajótól a naplementét, pedig a köd már felszállt, a hajnali szelíd szél is besegített, a tó felől fújt, friss, nedves levegővel terítve be a város alsó részét. A… Tovább 665. Nap →

Nedves volt a cserép alja, a pálma gyökere nem tudta az egészet felszívni, a többi átszivárgott a földön, és kis, fényes tócsákban állt a fehér kaspó alján. Greg bizonytalanul nézte a vizet, közben Susanre gondolt és az elmúlt éjszakára, meg arra, hogy vajon ez a növény meddig bírja majd a túlzott gondoskodását. Bénultan bámult ki… Tovább 664. Nap →