A polip ült középen, a két hónap alatt elkészült nyolc karral. Az út rövid volt, és úgy tűnt, nem ment át az üzenet. Nathalie mereven nézte a vezetőülés háttámláját, nem fordult Gregor felé, a nyilvánvaló vonzódás mégis a kocsiban tartotta őket. Gregor beszélt, nem akarta, hogy a pillanat véget érjen, egyszer már elvesztette Nathaliet, ez… Tovább 641. Nap
640. Nap
639. nap
Márk tátott szájjal bámulja a vértócsát. A híradót is megbűvölten nézi, mi foghatta meg ennyire? Négy éves! Valamit elronthattam. Anyám azt fogja mondani, hogy ő megmondta. Előre útálom, hogy ezt kell majd hallgatnom, meg hogy miért hoztam ide az unokáját, mintha én tehetnék róla, hogy itt esik el fiú biciklivel. Úgy kell vonszolnom Márkot, zombivá… Tovább 639. nap
638. nap
Nem igaz, hogy összevérezte a járdát! Ha az új cipőm koszos lesz! Nem azért jártam végig tizenkét béna boltot! Ezek mind ilyenek, csak tekernek, de nem néznek! De ez mindnél hülyébb! Feltekeredett a korlátra! Óvatosan lépem át bringát, ügyelek, hogy a miniszoknyám ne csússzon fel túlságosan. Na, jó! Azért annyira nem vigyázok! A két mentős… Tovább 638. nap
637. nap
A zöld szemén megcsillant a fény, ahogy megállt velem szemben. A világosbarna, ami időnként beúszott a szemébe, mint uszadék fa a folyón, lassan mozgott, mintha azt üzenné: itt sem vagyok. A vastag, férfias szemöldök között húzódó ránc szigorúvá tette a tekintetét, magára vonva a figyelmet, mutatva a világnak, hogy a lágy vonásai az arcán (talán)… Tovább 637. nap
Horák Árpád 