A jobboldali lovas nő volt. Niel csak akkor vette észre, amikor a nő átvette tőle az eszméletlen fiút. A vörös-kék kendő, ami az arcát is eltakarta, és csak a szemét engedte látni, nem volt ismert a környéken: egyik törzs asszonyai sem viseltek ilyet. A kék szempár, ami vádlón villant felé, pont ennyire idegen volt, és… Tovább 536. nap
535. nap
Apokalipszis utáni képet mutatott az utca: minden üres volt, sehol egy járókelő. Az eső szomorúan szemerkélt, a napot felhők takarták el, félhomályba burkolva a házak között megbújó teret. Tipikus őszi idő lett volna, de a hőmérő higanyszála tizenhat fokig kúszott, és ez reggel kilenckor merőben szokatlan volt november közepén. Noel beazonosíthatatlan szorongással sétált a hegy… Tovább 535. nap
(534.) Az Erdő
– Mutassa a másik kamera képét! – Brixol harmadszor szólt a monitor előtt ülő boszorkánynak. Megemelte a hangját, az álla előreugrott, mintha harapni készülne. – Melyik kamerára gondol? Idiótákkal vagyok körülvéve. És ő még a jobbak közé tartozik. – A hátsó parkolóét! Próbált türelmes maradni, de a hangja dühösen csendült. Polli már csitította volna, de… Tovább (534.) Az Erdő
533. Nap
- Egyél. Mind a tiéd. Nem kell osztoznod senkivel. Rajta! Mire vársz, szép szemű? Nem vagy éhes? Azt kértem, amire mutattál. - Ühüm. - Ühüm. Ok. Legyen ühüm. Mi a neved, ühümke? - Gloria. - Egyél, Gloria, ne bámulj folyton hátra! Kik azok? A te bandád? - Ühüm. - Jó lesz veled beszélgetni, azt már… Tovább 533. Nap
532. nap
– Na, végre, ügyvéd úr! Már nagyon vártam! – Jó napot! – Maga fog védeni engem? – Igen. Én vagyok a kirendelt védője. Üljön le, és ne hadonásszon az asztal fölött. Nem foghatok kezet magával, nem érhet hozzám. Először van börtönben? – Én ártatlan vagyok! Azt sem értem, mivel vádolnak. – Üljön le, és mondjon… Tovább 532. nap
Horák Árpád 