Horák Árpád

Tátott szájjal állt a félhomályos folyosó közepén. Nem volt teljesen nyitva a szája: úgy nézett ki, mintha a mozdulat megakadt volna út közben. A sötétbarna haja a feje tetején a koponyájára lapult, a jobb oldalon pedig felkunkorodva állt el az arcától, pont, mint egy műanyag babának. Az előtte álló, és felé fegyvert nyújtó nőt nézte;… Tovább 461. nap →

Harmadszor távolodott el tőle, és ezúttal messzebb ment, mint eddig bármikor. Csak az élénk narancssárga pólója miatt tudta követni a szemével. A tömeg, ami közöttük hömpölygött, időnként összezárt, mint amikor a hullámok csapnak össze a fuldokló felett. Felállt a sétálóutcát szegélyező padok egyikére, hogy a magasból könnyebben megtalálja. A rövid szoknyája felcsúszott a combján, ahogy… Tovább 459. nap →

Az orvos nem emelte fel a fejét, amikor ő kilépett az ajtón a fertőtlenítő szagú folyosóra. A fényes, zöld falak között a földet nézve ment el a liftig. Megkönnyebbülést érzett: valami véget fog érni most. A hívógomb hidegnek tűnt, és az orvos szavai már a múlt homályába vesztek. A lift érkezését jelző diszkrét csengetést zavaróan… Tovább 458. nap →