És persze bekövetkezett. Az, amire senki nem gondol, egészen addig, amíg meg nem történik: a katasztrófa. Úgy csapott le az álmos közép-nyugati nagyváros elit negyedére, mint a sas, az egérre: teljesen váratlanul, és teljes erővel. És nem hagyott maga után mást, mint sápítozó háziasszonyokat, és gazdag, fehér megdöbbent férjüket. Pedig az kedd is átlagosnak indult:… Tovább (441.) A kobold 3. rész
(440.) A kobold 2. rész
A szomszédok átjártak hozzá: süteményekkel, kerti parti meghívásokkal traktálták. A kedves kobold pedig megette a süteményeket, és elment a partikra. Beszélgetett velük, meghallgatta és megismerte őket. A gyorsan múló évek alatt a közösség részévé vált: már hozzájuk tartozott. Aztán, - észrevétlenül -, egy új szintre lépett. Már bevásárlásokat is vállalt, elhozta a gyereket az iskolából,… Tovább (440.) A kobold 2. rész
(439.) A kobold 1. rész
Nem úgy nézett ki, mint egy kobold: kedves, öreg bácsinak tűnt. A feje tetején erősen kopaszodó, kissé ráncos arcú, meleg tekintetű férfi volt. Akinek a szögletes szemüvege az orra végére csúszott, a szája mindig mosolyra állt, és a belső erőt, amivel rendelkezett, szelíd természete mögé rejtette. Senki nem emlékezett már rá, hogy ki kezdte kedves… Tovább (439.) A kobold 1. rész
438. nap
Suhogva követte a ruhája, ahogy átvágott a biztonsági épület parkolóján, aztán bevágta magát a buggyjába, és nagy gázt adva elíndult a terület közepén álló házak felé. Nem így képzelte. A nehéz, díszes palástot, amit csak ünnepi alkalmakkor viselt, még talán így. De sem a biztonsági kamerák képét közvetítő monitorokat, sem a buggyt, sem a hétköznapi… Tovább 438. nap
437. nap
A parkolót figyelő kamerák képét nézték mind a ketten, mégsem ugyanazt látták. - Csak egy iskolás csoport! Valóban úgy tűnt, hogy egy iskolás csoport érkezett. A gyerekek vad vágtában ugráltak le a buszról, és a tanárnőnek jól láthatóan nehezen sikerült valamiféle sorba terelni őket, hogy elindulhassanak az erdei ösvény felé. A monitorok előtt álló egyik… Tovább 437. nap
Horák Árpád 