Ennél nem lehetett messzebb az űrhajótól. A vezeték,ami hozzá kötötte, és ami az életet adta neki, egyenesre feszült. Úgy érezte, a semmiben lebeg. Nem szó szerint: úgy valóban ott lebegett. A feleségére gondolt, a veszekedésre indulás előtt, a lányokra, és a perre. Minden felkészülés alapköve az volt, hogy a múltat otthon kell hagyni. Ő, rutinos… Tovább 431. nap
430. nap
A mocsár másik oldalán állt a ház, az út és benzinkút előtt álló fasor mögött. A fák a mocsárt takarták el, a mocsár meg a házat. De benzinkút melletti pihenőben dolgozók tudták, hogy a bűz nem a vízben rohadó farönkökből áradó gázok, és a mindig párás, állott levegő keveréke, hanem a házban lakó boszorkányok tegnap… Tovább 430. nap
429. nap
Nehezen talált olyan helyet a bejárat mellett előszobának kinevezett fal előtt, ahova a cipőjét rakhatta. Mindent elborítottak a gyerekcipők. Egy szőnyegbombázás után néz ki így egy mező: nem volt egy talpalatnyi hely sem, amit ne fedett volna egy cipő, szandál vagy papucs. De feltalálta magát. Mint, mindig, minden helyzetben, most is nyugodt maradt, és mosolyogva… Tovább 429. nap
428. nap
Lehajtott fejjel dobta az ágyra a telefont, és a bőr illata, és spániel fejének selymes érintése sem hozta vissza a jókedvét. A kutya, a jellegzetes világosbarna szőrével, és fajtájánál szokatlan, tökéletesen kiegyensúlyozott idegrendszerrel, és a szerelmes tekintettel, amivel a kétüléses sportkocsi jobb első ülése előtt ülve ránézett, az is kevés volt most, hogy rászánja magát… Tovább 428. nap
427. nap
Már a harmadik napon eldöntötték, hogy gyereket akarnak, és a lány abbahagyta a védekezést. A közös utazás a tóparti házba sem úgy alakult, ahogy elterezték: a lány barátnője is velük ment. El kellett hívniuk, mert a párja külföldre utazott, és olyan elesettnek és magányosnak tűnt, hogy nem volt szívük ott hagyni. Olyannyira, hogy ez fel… Tovább 427. nap
Horák Árpád 