Horák Árpád

A királylány, aki eddig egy fának támaszkodva figyelte az eseményeket, széttárt kézzel emeli az égre a tekintetét. - Uram! Miért egy piperkőcöt küldtél? Nem érdemlek jobbat? - Csak szólok, hogy mindent hallok! - Jaj, bocsi! - Bocsi? Az milyen szó? Olyan mint a szupi meg az édi? És már megbocsáss, de nem vagyok piperkőc! Szeretem,… Tovább (356.) A Sárkány 4. Rész →

Az, hogy a királyfi a sárkányt figyeli, nem fedi teljesen a valóságot. A bal kezével ugyanis a jobb vállát takaró ezüstszínű, enyhén hajtott páncélját tisztogatja. A mutatóujjával, teljes átéléssel dörzsöl egy vizcsepp okozta aprócska foltot. Mivel nem bír a folttal, hatalmas kardját két marokra fogja, majd nagy erővel, maga előtt, a földbe vágja, és most… Tovább (355.) A sárkány 3. Rész →

Ahogy megrázza a busa fejét, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy elűzze az orrából a zavaró érzést, a szürkésbarna rombusz alakú pikkelyei tükörként visszaverve a lombkoronán átjutó fénysugarakat, arany színnel vonva be a élénkzöld levelek alját, ékszerré varázsolják az erdőt. Az újabb türelmetlen dobbantás után felszálló porszemek misztikusan csillogó ezüst ködbe burkolják a, kecsesnek még véletlenül sem… Tovább (354.) A sárkány 2. Rész →

A nap vérvörös fénnyel fröccsent szét a leveleken. A fa csak a barna ezer árnyalatát és egy csepp narancssárgát engedett a szélesen szétterülő lombja alá. A sárkány nem törődött ezzel, csak állt a hatalmasra nőtt fa lombkoronája alatt, és türelmetlenül toppantott már sokadszor a lehullott levelekre túlméretezett lábával, és közben többször is úgy grimaszolt az… Tovább (353.) A sárkány 1. Rész →