Horák Árpád

A pezsgő persze már rég be van hűtve. A vörös lesz. Örök mementóként. Csak az az emlék ne lenne! Az a kibaszott emlék! Ami olyan erősen van ott minden mozdulatban (érintésben?), minden hangszínben és hanghordozásban, és minden fejtartásban, hogy ehhez képest a legerősebb deja vu is csak egy halvány árnyék. A mindig racionális választ kereső… Tovább (163.) Emlék 4. rész →

A helyzet egyszerű. És világos. Csak az a bökkenő, hogy mindenkinek máshogy világos. A többieknek (értsd: mindenkinek rajtad kívül) egyértelmű a motiváció és a képességek is. A képességek gyengék, a motiváció ellenséges. Mondják ők. Vagyis mindenki. MINDENKI! A képességek olyanok, amilyenek. Szerinted rendben vannak. Mondod te. És a motiváció kapcsolatkereső. Mondod ezt is te. És… Tovább (162.) Emlék 3. rész →

Az, hogy semmi nem történt, az azért túlzás. Nagyon is fontos dolgok történtek. Kurva fontosak! De vele? Egy összevillanó szem. Fél év alatt. Erre nem lehet azt mondani, hogy pörögnek az események! Aztán persze beütött a krach! Olyat odabaszott, hogy csak pislogtál. Nem tudtad először, hogy mi erősebb benned: a csodálkozás vagy a bűntudat. Végül… Tovább (161.) Emlék 2. rész →

Közeledik. Az nap. Tizenhat nap múlva lesz. Azt nem mondhatnánk, hogy ez egy nevezetes dátum. Te tűzted ki. Hat hónap. Gondoltad, adsz ennyi időt. Te is futottál ennyit. Ha nem többet. És már az elején eldöntötted, hogy pezsgőt fogsz bontani. Most már nem teljesen érted, hogy miért. Nem lesz okod ünnepelni. Rohadtul nem. A dolgok… Tovább (160.) Emlék 1. rész →

Nem először csalódsz benne. Nem csak te változtál, Ő is befordult. Kezdesz kételkedni benne, hogy valaha visszakapod. Ha egyáltalán valaha is megvolt. Akkor úgy tűnt. Hát, most vagy vak voltál, vagy megváltoztak a dolgok. Ő erőlteti. Persze fogalma sincs, hogy mit csinál. Azt hiszi, hogy igaza van. Isten mentsen meg azoktól az emberektől, akik azt… Tovább (159.) Hazafelé →