Horák Árpád

A kék épület jobb sarkánál állították fel az antennát, az nézett északra, abból az irányból tudta legjobban venni a műhold jeleit. A macska éjszaka mászott fel, az éjszakás biztonsági őr nem vette észre, csak azt, hogy három óra huszonhétkor megszűnt a jel. A projekt, aminek az adatait küldték, a negyedik fázisban volt, harmincnégy milliárdot költött… Tovább (1428.) Cicavacok →

Anna három szoknyát próbált fel, de egyiket sem találta jónak. Állt a tükör előtt, és a harisnyáját igazgatta. Nem akart egyetlen ráncot sem. Tökéletesnek kell lennie. Péternek. Meghúzta a harisnyát, a selyem végigsimított a bőrén, ezt máskor élvezte volna, de az nem az a nap volt. Nyűgösen tolta előre az állát, mégis meg kellett volna… Tovább (1427.) Anna Péternek →

Rita lassan ereszkedett a vízbe. – Egyenesen előtted vagyok. Martin már a bent volt, de egy felhő eltakarta a holdat. Martin a vízre csapott, a víz kivitte a hangot, Rita erre óvatosan lépett kettőt előre. A tavat nyolc éve mesterségesen hozták létre, és a mezőn, amit elfoglalt, régen fák álltak. Kivágták őket, de a tuskókkal… Tovább (1426.) A tó →

Ewa az ablak előtt állt, a völgyet nézte, szerette azokat a fényeket, mert a karácsonyt juttatták az eszébe. Este tizenegy volt, élt a város, a völgyön végigfutó négysávos egyenes fényei között autók haladtak mindkét irányba, a lámpáik lustán mozogtak, szépen sorban, a völgy túloldalán álló házak ablakai meg bevilágították a hegyoldalt. Az egész olyan volt,… Tovább (1425.) Az ablakban →