Horák Árpád

Ma sírtam. . Vannak dolgok, amik ha elvesznek, összetörnek bennünk valamit. Úgy érezzük, hogy valami végérvényesen megszűnik, és nem lesz pótolható. Semmivel. . Amikor csak állunk, és a keserűség beeszi magát minden sejtünkbe. Feladjuk, nem küzdünk tovább. . Mindenki életében eljöhet egy ilyen pillanat. És ez levisz a legsötétebb mélységekbe. Amikor csak állunk, és nem… Tovább (3385.) 25 nap karácsonyig →

Goryy, az ugráló csacsi, nem volt hétköznapi teremtmény. A faluban mindenki tudta, hogy ő más, mert míg a többi szamár komótosan ballagott, Goryy inkább pattogott, mint egy gumilabda. Hát lehet ilyet nem szeretni? Reggelente, amikor a Nap még csak a hegyek mögött kukucskált, Goryy már a legelőt járta. De nem ám úgy, mint a többiek!… Tovább (3381.) 30 nap karácsonyig →

Mikor Elena hazaért, Habo már ott volt a nappaliban. Na, nem! Itt nem lesz még egy állat! Elena egyből döntött. Nem fog még egy állatot befogadni. Elég volt! . Habo otthon érezte magát. A konyha és a nappali között száguldozott, felpúposította a hátát, fújt, néha kaffogott kettőt, felugrott a levegőbe, aztán négy lábon kezdett ugrálni.… Tovább (3379.) Elena 7 →

Kroo törökülésben ült a kanapé előtt a szőnyegen. A hátát nekitámasztotta. Habo két labával a vállára támaszkodott, és lassan, de határozottan az állához dörgölőzött. Kroo csukott szemmell, mosolyogva tartotta oda az arcát. Habo abbahagyta a dörgölőzést, és Kroo ölébe gömbölyödött. . Habo dorombolni kezdett, hangosan, egyenletesen. Jól érezte magát. . Habo nyolc hetes lehetett, amikor… Tovább (3378.) Elena 6 →

Kroo a padon ült, és a lábát lóbálta. Elena előtte állt, és csak élvezte a napsütést. . A kis tér kopár volt, pont olyan, mint a város. A néhány fa és bokor mintha ott sem lett volna. . A cukrászda a vár alatt volt, egy eldugott sarokban. Finom sütemények sorakoztak a pultban, a limonádét nagy… Tovább (3377.) Elena 5 →