Horák Árpád

Fran a sípcsontja feléig süllyedt a mocsárba. Tudta, hogy így lesz, a rövidebb utat választotta, utálta ezt - mégis arra ment. A hajnali köd megülte a lápot, és alacsonyan szálló felhőként lebegett a fák között. Valamikor liget volt ott. Még mielőtt a víz elöntött mindent. A víz nem lassan jött, gyorsan emelkedett, mégsem mosott el… Tovább (1392.) Lápvidék →

Sorrento tengerparti külvárosában állt a villa. Jan szeretett lejárni, nyugodtnak és békésnek tálalta a helyet, a svájci háza helyett ezt használta, ha pihenésre vágyott. Irina spanyol lány volt, orosz névvel, olasz bőrrel és belga temperamentummal. Jan nem tudta követni a családfát, azt meg, hogy a családja mikor költözött és hova - azt végképp nem. Romában… Tovább (1388.) Egy →

- Lehetetlen! Iván hangosan mondta ki a szót, megtorpant, és a kezét gyorsan a szája elé kapta. Megfogta a dobozt, és az anyja bevásárlókocsijába rakta. - Kicsim! Menjünk a banánokhoz! Iván bólintott. Jobb, ha nem szólal meg. Méterekkel az anyja után sétált, és a szemét közben nem vette le a dobozról. A fakírok különleges dolgokra… Tovább (1386.) A kaukázusi fakír →

Clark John-Fitzgerald Mayflower Gibbson Wings szerette a nevét. Amikor harminckét évesen Hawaiira készült két hónapra, hogy a kacsafarkú szendert tanulmányozza, útlevélkérelmet adott be a hatósághoz. A hatóság visszairt neki, hogy a neve két karakterrel hosszabb a maximálisan megengedettnél. Három rövidítési javaslatot tettek. Egyiket sem fogadta el. Nem utazott. . Martina Wingerfolden utálta a nevét. Már… Tovább (1385.) Közös hitünk Istenben →