Horák Árpád

Kroo látta, hogy lenyomódik a kilincs. . Nincs még egy pillantás. . Kroo az ajtóhoz ment, és kinyitotta. Ez csak Habo lehet. Habo elrohant mellette, felugrott az asztalra, leült a laptop mellé, és türelmesen várta, hogy Kroo becsukja az ajtót, és végre megsimogassa. . Úgy, ahogy téged, még nem láttam szépnek senki mást. . Habo… Tovább (3376.) Elena 4 →

Kroo határozott léptekkel ment át a zebrán, a fejét alig fordítva nézett körül, a kezét alig mozgatva, mereven lépdelt. A járdán kikerült egy bababkocsit toló kismamát, félrelépett egy rolleres elől, és elindult az edzőterem felé. Szerette ezeket a reggeleket. A szél és a felkelő nap gyenge fénye a reggeli harmattal küzdött a győzelemért. Pár hónapja… Tovább (3375.) Elena 3 →

Kroo szerette, hogy a kerítés mögött magas fenyők álltak sorfalat, ettől úgy érezte, közelebb van a természethez. Elena szerette volna. Kroo nyugtalanul rendezgette az iratait, az álma nem hagyta nyugodni. Nem is álom volt, csak félálom. Már szinte ébren volt, mégis tudta, hogy álmodik. Békés, mégis ijesztő és szomorú álom volt az elmúlásról. Kroo harcolt… Tovább (3374.) Elena 2 →

Kroo az erkélyen állt, és a holdat nézte. Közben mélyet szívott a cigarettájából. Az utolsó slukk. Kroonak ilyenkor mindig Elena jutott eszébe, és a sok szépség, amit tőle kapott. . A ház a város szélén állt, egy fákkal benőtt patakparton. Elena szerette volna. . Kroo felemelte a telefonját, és tárcsázott. Nem volt elmentve a szám.… Tovább (3373.) Elena →