Horák Árpád

Peter erősen ezoterikus volt. . Reggel, ébredés után már érezte, hogy különösen jó napja lesz. Jöttek is a jobbnál jobb dolgok. Az univerzum kényeztette. Hozzájutott egy nagyobb összeghez, aztán ott volt a robot neve - amit persze jelnek tekintett, nyert a kártyában, és az új jelvény az elvégzett feladatokért. Peter nem volt mohó, kevesebbel is… Tovább (3346.) Egy igazán jó nap →

Hajlott vállal lépek be a terembe, a másodikon van, a zöld házban, körben tizenkét szék, kettő üres. Ez egy olyan amerikai önsegítő kör, ahova olyan dolgokat kimondani jár az ember, amiről soha nem beszélne. Itt fog, vagy nem, de eljön, nézi a többieket, a vonagló arcokat, lelkek vetülnek elé, pedig nem is akarja. Az ajtóban… Tovább (3338.) Háromszáztizenkét sárkány →

Ecet illata töltötte be a kabint, a tisztaság illata volt ez, a kihajózás előtti perceké; Philip felmászott a fedélzetre, és arccal a móló déli vége felé ült le, háttal a napnak, arra a büdös rongycsomóra, amit a fedélközből dobott fel takarítás közben. Már három órája dolgozott, és ez is csak egy szünet lesz, folytatni fogja,… Tovább (3308) Szonáta csak neked →

Mázli nem volt egy túl rendes macska. Egy vadonatúj, hat lakásos társasház első emeletén lakott, és kijárt sétálni a kertbe is. . A műsor este hét körül kezdődött szinte minden nap. Mázli gazdája, egy középkorú hölgy, hangos Mázli Mázli kiáltásokkal ment végig a körítés mellett, miközben őnagysága a farkát idegesen rázva ült a cigánymeggy bokor… Tovább (3308.) Mázli →

Kevin az anyját nézte, várta, hogy elforduljon. Az anyja egy másik szülővel beszélgetett, az egyik lábát kissé behajlítva áltt a hinták mögött, és időnként a hosszú, barna hajával babrált. Egy rakoncátlan tincs nem akart a napszemüveg szára alatt maradni. A napszemüveget hajráfnak használta, és néha hozzányúlt, hogy megigazítsa. Aztán elfordult. Kevin a barátjára nézett, bólintott,… Tovább (3308.) Játszótér →