Címke: Hatás

– Hová mész, ostoba? – Hát a herceghez, főpohárnok úr! A konyháról küldtek, hogy vigyem be neki ezt a kupa bort. – Azt nem mondták a bölcs konyhások, hogy cipőt is vegyél? Vagy talán mezítláb mennél őfelsége elé? – Hát, de mindig így vagyok én, főpohárnok úr, mióta csak megszülettem. – Hát az eszed nem… Tovább 555. nap →

– Megállj, kutya! Hogy merészelsz a király palotájába fegyverrel lépni? – Engedelmet, nagyuram! Egy nemzetségből származom királyunkkal. Ősi jogom, hogy a jelenlétében kardot viseljek! – A jogod véget ért a téli háború kezdetén. Földre a karddal, vagy levágatlak! – Bocsásd meg tudatlanságomat, nagyuram! Távoli völgyekből érkeztem. Hozzánk lassan érnek a hírek. – Elég a locsogásból!… Tovább 554. nap →

A tujasor teteje barnásnak tűnt a megfigyelő autó szélvédőjén keresztül. A város szélére ereszkedő köd megnehezítette Ien dolgát. Meglepően nagy volt a forgalom egy október végi csütörtöki naphoz képest: a gyalogosok és az autók szinte özönlöttek, a karácsony előtti felfordulást idézve. Ien belekortyolt a már hideg kávéba, elfintorodott, a papírpoharat visszarakta a műszerfalra, a kabátját… Tovább 553. nap →

A lámpák vakítóan világítottak, a terminál tele volt emberekkel, az, hogy hajnali három volt, mégis rányomta a bélyegét hangulatra: az emberek ólmos lassúsággal sétáltak. Legalábbis John így látta, félig belesüppedve a VIP váró plüssfotelébe. Az agya kezdett leállni, hetven órája nem aludt, és hiába várta, hogy átessen a holtponton, az nem akart megtörténni. A gyomrát… Tovább 552. nap →

A nő álla hegyes dárdaként fúródott a férfi mellkasába, de ez nem ébresztette fel, továbbra is egyenletesen szuszogva feküdt a hátán a franciaágy jobb oldalán. Hajnali három lehetett. Alig egy órája aludtak el, de a nő felriadt, a férfi mellkasára feküdt, és figyelni kezdte. Tudni akarta, hogy a légzésük szinkronba került-e, ahogy eddig mindig. Bosszúsan… Tovább 551. nap →

Hajnalban, háromnegyed négy előtt három perccel riadt fel, felült a sátorban, fülelt, és próbált rájönni, hogy egy az erdőből jövő zaj zavarta fel, vagy a belső órája. Megmerevedve, tágra nyílt szemmel feküdt, várva, hogy az a valami, ami felébresztette, megismétlődjön. Amikor elernyedt, és újra a takaróba süppedt, elfogadva, hogy nem vár rá kint ellenség, ólmos… Tovább 547. nap →

Újra feléjük nézett, leült a kanapéra, a telefont maga mellé dobta, és a kezében lévő papírlapot még kisebbre hajtotta. Reggel óta gyürögette, hol dühösen, hol kétségbeesetten, mégsem akart múlni a fájdalom, amit érzett. Nem volt évforduló, a karácsony egy hónap múlva jött csak el, az eddig kiválóan beváló taktikák mégis csődöt mondtak aznap. Az érzés… Tovább (546.) 17063. nap →