521. nap

A mesterséges intelligencia szakértő szerint a jövő nem befolyásolható. A férfi a kijelentés után leült, és várta a kérdéseket. Arra számított, hogy a sajtótájékoztatón minden jelentős lap képviselteti majd magát. Nem így történt: foghíjas széksorok fogadták, amikor a terembe lépett. A jelen lévő újságírók aktivitásából érezte, nem ment át az információ. Bulvárlapok összeesküvést szimatoló riporterei… Tovább 521. nap

520. nap

Az öreg csillogó szemmel mesélt, megosztva a figyelmét a kávéja és az asztalánál ülő férfi között. Mindkét cukrot a kávéba dobta, beleöntötte a tejszínt, közben tovább mesélt. Egy zsidó zöldségkereskedő volt a téma, aki az ötvenes években felvásárolta az árut a parasztoktól, hogy aztán egész Kijevben teritse. Egy tolószékben ült, aminek kopott, fekete fogantyúja a… Tovább 520. nap

519. nap

A mindent elborító fehér füst, a villogó fények és a majdnem teljes sötétség idegenné tette Joel számára a helyet: mint aki először van ott. Az elmúlt másfél évben ide járt, a helyet mégsem tudta megszokni. Az emberek üres höbörgése, az erőltetett jókedv visszatetszést keltett benne, de még kétszer el kellett jönnie, hogy be tudja fejezni… Tovább 519. nap

518. nap

A lépcső tetején állt, lazán a korlátra támaszkodva, így a combja egy magasságban volt a férfi arcával. A férfi megállt, nem ment közelebb hozzá, onnan nyújtotta át az aktát. A testére simuló vékony, fekete farmer a lábára vonzotta a tekintetét. Végig beszélt a nőhöz, közben egy pillanatra sem véve le a szemét a hosszú, vékony… Tovább 518. nap

516. nap

Lapos, hideg és merev volt a korong, a hangár közepén feküdt, mintha arra várt volna, hogy megvizsgálják, aztán elszállítsák. A kutatók -vírusvédelmi ruhában - úgy közeledtek felé, mint tűzszerészek egy teljesen ismeretlen bombához. Neil is lélegzetvisszafojtva állt a hangár bejáratánál, és körbe körbe nézett, hogy beavatkozzon, ha bármi történik. Arról fogalma sem volt, hogy mi… Tovább 516. nap

515. nap

Hosszú, vékony, fehér csík látszott az égen: mintha felszakadt volna egy sötét szövet. A csikból előtörő nappali fényességet nézte mindenki az utcában. A házuk előtt álltak, a fejüket egy irányba fordítva, és izgatottan talalgatták, mi jelent meg az égbolton a kedvenc hosszú hétvégéjükön. Túl voltak az első sokk némaságán, összevissza beszéltek, mutogattak, olyan hevesen gesztikulálva,… Tovább 515. nap

514. nap

Rajongással nézett fel a férfira, úgy, ahogy csak egy szerelmes nő tud az imádottjára. Neil nem volt sokkal magasabb nála, talán fél fejjel, Missy mégis annyira hátrahajtotta a fejét, mintha az eget nézné. Ez rendben is lett volna: Istennek látta Neilt, és most ugrásra készen várta, hogy végre megszólaljon, mondjon valamit, bármit, és végre a… Tovább 514. nap