Címke: Hatás

Gyermekkora óta szerette a tüzet, a lábát félig letakarva fekete köpenyével, akkor is ő ült legközelebb hozzá, távol az egyre hangosabb társaságtól. Igazából a füstöt szerette, az illatát, nem a meleget. Évekig talált különböző magyarázatot a vonzódására, mostanra egyszerűen elfogadta: imádja. Kevés dolgot imádott, még kevesebbről tudta, hogy imádja, ezt megbecsülte, a részévé tette, olyan… Tovább 502. nap →

Nem azért ment oda, ahol a házaspár a fejét hátrahajtotta, hogy ő is az égre nézzen. Ezerszer látott már tűzijátékot, nem érdekelte, azt akarta tudni, hogy a padot kicserélték-e. Tegnap szabadult, öt év után, közben sok minden megváltozott a tóparti sétányon. A tömeg, ami az ünnepre összegyűlt, kapóra jött neki: feltűnés nélkül körülnézhetett. A pad… Tovább 501. nap →

A csikó az udvar közepén, a porban feküdt, jó kétszáz méterre a fakerítéstől. Az anyja három napja nem engedett senkit a közelébe, vadul rátámadt mindenkire, a szeme eszelősen csillogott. Aznap az állatorvos már csak fél órára ment ki, újra elmondta, hogy menthetetlen az állat. Menthetetlen, ezt a szót használta. A gazda a sokat látottak nyugalmával… Tovább 500. nap →

Megdőlve állt a fal mellett, csak az egyik sarkával támaszkodva a párkány alsó részére. Két piros kábel is tartotta, ezeket az árnyék jótékony homályba burkolta, megvédve a kíváncsi tekintetektől. Ezekből nem volt hiány: hetente változtak, néha gyakrabban, és nem lehetett tudni, hogy az ostobaságuk, vagy a rövid idő, amit előtte eltöltöttek, volt az oka annak,… Tovább 499. nap →

Ujjnyi vastag drót kötötte össze az alkar vastagságú acélsodronyokat, z alakban, egészen a kerítés tetejéig, egészen kis réseket hagyva. Egy felnőtt férfi nem fért át rajta, egy gyerek is csak nehézkesen. A mászás mellett döntött. Az idő szorította, a kerítés magas volt, mégis ez tűnt a legjobb megoldásnak. Már ketten átértek, mire kiderült, hogy tévedett.… Tovább 495. nap →

- Csinálj már valamit! - Jó! Csinálok! Csak félig fordult felé, tudta, hogy nem fog semmit tenni: eddig se reagált ezekre a kirohanásokra. Elfordult, hogy kimenjen a konyhából, de újra meghallotta a hangját: - Csinálj már valamit! Megtorpant. Ő, szíve szerint, már rég "csinált volna valamit", de a helyzet kilátástalannak tűnt. Úgy érezte, hogy ő… Tovább 494. Nap →

Jellegzetes angol vasútállomás volt, a város szélén, kis, vörös téglából kirakott kerítéssel, és egy mindig sáros bekötőúttal, ami a kertvárosi házak felé vezetett. Volt egy helyes kis tornya, egy olyan funkció nélküli, fene se tudja miért épített ablakkal az oldalán, ami a sínek felé nézett. Az élénk sárgára festett falak, a kopott kövek és a… Tovább 493. nap →