Címke: Hatás

Petúnia. Legalábbis azt hiszem. Nem tudom megjegyezni a nevét. Szóval egyáltalán nem biztos, hogy petúnia, ami biztos, hogy egynyári virág (ennek nem szóltak, öt éve virágzik az ablakban), és a szabadban kell tartani – szakszóval: ki kell ültetni. Hát ez itt elmaradt, egész évben ontja a piros-rózsaszín virágokat, és a hatalmas leveleit az ablak felé… Tovább 646. nap →

A talpam égeti a homok, az ujjaim között átszűrődő szemek reszelőként hámlasztják a bőröm, ahogy a víz felé sétálok, este van, a nap már a látóhatár mögött, de a forróság még nem tért nyugovóra. A turisták papucsban vagy egy könnyű szandálban élvezik a tenger felől mindig fújó szelet, csak Greg a napágymanager halad – tempósan… Tovább 645. nap →

Nem látom a hidat, nem a két ablakot elválasztó széles fehér műanyag zavar, köd van. A Duna is alig látszik, szokatlan ez április elején, ilyenkor már melegek a reggelek, még Buda magasabban fekvő részein is. A nap homoksárgára festi a ködöt, de áttörni nem tud rajta. Még a harc elején tartunk, végül ő lesz a… Tovább 644. Nap →

Jobb oldalról közelített, óvatosan lépkedett a puha talpán, közben a pofájával félretolta a magas, éles szélű füvet, ami elrejtette a tikfa alatt álló antilop elől. Nem volt éhes, nem vadászni indult, de a szél a fa felől fújt, és elárulta a pettyes hátú, kifejlett nőstényt. Ez volt az egyetlen fa a környéken, az elefántok ide… Tovább 643. Nap →

Márk tátott szájjal bámulja a vértócsát. A híradót is megbűvölten nézi, mi foghatta meg ennyire? Négy éves! Valamit elronthattam. Anyám azt fogja mondani, hogy ő megmondta. Előre útálom, hogy ezt kell majd hallgatnom, meg hogy miért hoztam ide az unokáját, mintha én tehetnék róla, hogy itt esik el fiú biciklivel. Úgy kell vonszolnom Márkot, zombivá… Tovább 639. nap →

Nem igaz, hogy összevérezte a járdát! Ha az új cipőm koszos lesz! Nem azért jártam végig tizenkét béna boltot! Ezek mind ilyenek, csak tekernek, de nem néznek! De ez mindnél hülyébb! Feltekeredett a korlátra! Óvatosan lépem át bringát, ügyelek, hogy a miniszoknyám ne csússzon fel túlságosan. Na, jó! Azért annyira nem vigyázok! A két mentős… Tovább 638. nap →

A zöld szemén megcsillant a fény, ahogy megállt velem szemben. A világosbarna, ami időnként beúszott a szemébe, mint uszadék fa a folyón, lassan mozgott, mintha azt üzenné: itt sem vagyok. A vastag, férfias szemöldök között húzódó ránc szigorúvá tette a tekintetét, magára vonva a figyelmet, mutatva a világnak, hogy a lágy vonásai az arcán (talán)… Tovább 637. nap →