524. nap

– Hahó! Megjöttem! – Jó napot! – Az biztos, hogy jónapot! Eltévesztettem a címet? Három napja még én laktam itt. – Még most is ön lakik itt! – Nos. Ezt viccnek szántam. Megismerem a saját házam, de azért köszönöm. Rosszul emlékszem, hogy eddig tegeződtünk? – Hivatalos minőségemben vagyok itt. Az esti partira én szállítom az… Tovább 524. nap

523. nap

– Nem tankoltad meg az autómat? – Nem. – Ne csináld már! Most megsértődtél? – Ne beszélj már állandóan megsértődésről! Idegesít! – Mondtam, hogy ő hívott fel! Mit kellett volna tennem? Nem ismertem a számát! Miért nyomtam volna ki? És amikor észrevettem, hogy ő az, amilyen gyorsan tudtam, letettem. – Persze. – Már bánom, hogy… Tovább 523. nap

522. nap

A kardot visszalökte a hüvelyébe, a jobb lábát az előtte fekvő ló tetemére rakta, közben halotta, hogy a vér az álláról ütemesen csöpög a mellvértjére. A csata még nem ért véget, de a harcok már csak a völgyben folytak, azok is végükhöz közeledtek. Győztek. Sima győzelem volt, alig tartott két óráig az összecsapás. Az apródja… Tovább 522. nap

521. nap

A mesterséges intelligencia szakértő szerint a jövő nem befolyásolható. A férfi a kijelentés után leült, és várta a kérdéseket. Arra számított, hogy a sajtótájékoztatón minden jelentős lap képviselteti majd magát. Nem így történt: foghíjas széksorok fogadták, amikor a terembe lépett. A jelen lévő újságírók aktivitásából érezte, nem ment át az információ. Bulvárlapok összeesküvést szimatoló riporterei… Tovább 521. nap

520. nap

Az öreg csillogó szemmel mesélt, megosztva a figyelmét a kávéja és az asztalánál ülő férfi között. Mindkét cukrot a kávéba dobta, beleöntötte a tejszínt, közben tovább mesélt. Egy zsidó zöldségkereskedő volt a téma, aki az ötvenes években felvásárolta az árut a parasztoktól, hogy aztán egész Kijevben teritse. Egy tolószékben ült, aminek kopott, fekete fogantyúja a… Tovább 520. nap