513. nap

A nap hátulról sütött, nem vakította el, mégis megállt, hogy meggyőződjön róla: a nő, akire várt, megérkezett. A terminál zsúfolásig megtelt: kilenc gép szállt le egy időben. Mégsem volt nehéz dolga. A piros ballonkabát, a narancssárga bőrönd, amit maga után húzott, és a szintén piros tűsarkú kiemelte a tömegből. Manökenekre jellemző járással, a lábait egy… Tovább 513. nap

511. nap

Lassan haladt lefele az ösvényen, és bágyadtan intett oda a sietve távozó nőnek. Megint szembesült azzal, hogy jobban ismeri az embereket önmaguknál, az teljesen értelmetlen összecsapás mégsem zökkentette ki a lelki nyugalmából. Már nem mozgatta a téma, elfogadta, hogy ez van, és úgy sétált a völgyben álló kunyhója felé, hogy közben már az estéjét tervezte.… Tovább 511. nap

509. nap

Hűségesen követte, le a lépcsőn, aztán ki az utcára. A hátsó kapun mentek ki, a férfi elől, a fekete puli mögötte. Nem közelítette meg a férfit. Ha az megállt, a puli leült, várakozóan felnézett rá, türelmesen várva, hogy újra elinduljon. A férfi egyszer sem nézett a kutyára, pedig érzékelte, hogy ott van. Három hete követte.… Tovább 509. nap

508. nap

Az ösvény jobb oldalán sétált a dombtető felé, a sárgából vörösbe váltó levelű bokrok mellett. Kellemes kora őszi idő volt, a nap magasan állt,  megtartva nyári erejét, még égette az arcát, ahogy kiért az árnyékból. Három kocogó kerülte el, amíg a domb másik oldalán lévő lépcsőig ért, és még kettő jött szembe. Hétköznap volt, meglepte… Tovább 508. nap

507. nap

Százharmincnyolc kilométer volt hátra, amikor defektet kapott minkét hátsó kereke. Megtámadták: ez volt az első gondolata. Kihúztak az úton keresztbe egy olyan szöges izét, amit a rendőrség használ, ha egy ámokfutót akar elkapni. Kicsit se zavarta, hogy akkor az első gumik miért épek, átkozódva szált ki a kocsiból, bosszúra szomjasan. A nő, aki vele volt,… Tovább 507. nap