499. nap

Megdőlve állt a fal mellett, csak az egyik sarkával támaszkodva a párkány alsó részére. Két piros kábel is tartotta, ezeket az árnyék jótékony homályba burkolta, megvédve a kíváncsi tekintetektől. Ezekből nem volt hiány: hetente változtak, néha gyakrabban, és nem lehetett tudni, hogy az ostobaságuk, vagy a rövid idő, amit előtte eltöltöttek, volt az oka annak,… Tovább 499. nap

495. nap

Ujjnyi vastag drót kötötte össze az alkar vastagságú acélsodronyokat, z alakban, egészen a kerítés tetejéig, egészen kis réseket hagyva. Egy felnőtt férfi nem fért át rajta, egy gyerek is csak nehézkesen. A mászás mellett döntött. Az idő szorította, a kerítés magas volt, mégis ez tűnt a legjobb megoldásnak. Már ketten átértek, mire kiderült, hogy tévedett.… Tovább 495. nap

494. Nap

- Csinálj már valamit! - Jó! Csinálok! Csak félig fordult felé, tudta, hogy nem fog semmit tenni: eddig se reagált ezekre a kirohanásokra. Elfordult, hogy kimenjen a konyhából, de újra meghallotta a hangját: - Csinálj már valamit! Megtorpant. Ő, szíve szerint, már rég "csinált volna valamit", de a helyzet kilátástalannak tűnt. Úgy érezte, hogy ő… Tovább 494. Nap

493. nap

Jellegzetes angol vasútállomás volt, a város szélén, kis, vörös téglából kirakott kerítéssel, és egy mindig sáros bekötőúttal, ami a kertvárosi házak felé vezetett. Volt egy helyes kis tornya, egy olyan funkció nélküli, fene se tudja miért épített ablakkal az oldalán, ami a sínek felé nézett. Az élénk sárgára festett falak, a kopott kövek és a… Tovább 493. nap

492. nap

A fürdőszoba-ablakból ugrott le, leverve a légfrissítőt, végigfutott az előszobán, be a konyhába, ahol egy szökkenéssel a konyhapulton termett, még egy dobbantás, repült a kéztörlő és egy flakon fertőtlenítőszer. A másik, aki fele akkora volt, lemaradva követte. Igaz, hogy le volt maradva, de a lelkesedését az egész utca halotta: a hangja, valahol a visítás és… Tovább 492. nap