Kis, fehér virágokkal borított futónöveny, és egy tüskés bokor: ebből állt a kerítés. Az ültetőnek nyilvánvalóan nem az volt a szándéka, hogy bárkit is távol tartson a háztól, ami a park méretű udvar mélyén bújt meg, de a számtalan méh, ami virágokat dongta körbe, megállította. A mély, folyamatos zengés, a szárnyakon újra és újra megcsillanó… Tovább 404. nap
Címke: Hatás
403. nap
Imádatának egyik tárgya, a füst, észrevétlenül jutott be a szobába. Igazi, tűzből származó füst volt, nem cigarettafüst: azt ki nem állhatta. Ahogy megérezte, megállt, és mélyet lélegzett, aztán behunyt szemmel, megemelt állal élvezte, ahogy az illat az orrán keresztül a tudatáig hatol. Gyermekkora óta szerette a tüzet és füstöt. Minden alkalmat kihasznált, hogy a közelébe… Tovább 403. nap
402. nap
Mindkét kezével az üveglappal borított asztalra támaszkodva, a nyakát irreálisan megnyújtva fordult az asztal mellett álló lány felé. A válla annak ellenére látszott merevnek, hogy a tenyere szinte nem is érintette az hideg üveget, a minden pórusából áradó koncentrált figyelem, és a nyílt tekintetet, amivel lányt figyelte, robotszerűvé tette. Amikor megszólalt, nyugodtan, határozottan beszélt, végig… Tovább 402. nap
401. nap
A sörben már akkor is kevés volt a szénsav, amikor megkapta, három órával később pedig, mire a pohár felét leküzdötte, már semmi sem maradt benne. Nem figyelt a mellette ülő, és hozzá beszélő, feltűnően magas hangú férfira: a langyos, zavaros folyadék foglalta le, amit két kézzel markolt, kétségbeesetten. Időnként felemelte a fejét, és bólintott, jelezve… Tovább 401. nap
400. nap
VLL. A falon villogó kijelző mutatta, hogy a technika üzemkész: minden készen állt, hogy elkezdődjön az est legfontosabb és leginkább várt része. Az órák óta várakozók már túl voltak a nyolcadik féldecin, és ugyanannyi sörön, és ez tökéletesen megalapozta a hangulatot. A nem annyira toleráns megfigyelők szerint részegek voltak, de ez nem fedte a valóságot.… Tovább 400. nap
399. nap
Úgy nézte a kenyeret, mint valami érdekes rovart felfedező tudós: mély áhítattal. A kezében lévő kenyér ugyanolyan volt, mint minden más napon, csak háromszor akkora. Mégsem ezért bámulta. A teljesen fekete kenyér, amit a falusiak valami ősrégi receptje alapján sütöttek a láger konyháján, kemény volt, mint a kő, mégis megszerette az elmúlt években. Laktató volt,… Tovább 399. nap
398. nap
A nővér, a klasszikus fehérben, egy határozott mozdulattal simitotta el a lepedőt a lábánál. Minden nap kétszer jött: hajnalban és ebéd után. Ahogy előre hajolt, a felső a mellére simult. Tudta, hogy figyelik, ezért egy pillanatra megmerevedett abban a pózban, amit a legszexisebbnek talált. Jó választás volt, ezzel a kórteremben fekvő mind a négy férfi… Tovább 398. nap
Horák Árpád 