401. nap

A sörben már akkor is kevés volt a szénsav, amikor megkapta, három órával később pedig, mire a pohár felét leküzdötte, már semmi sem maradt benne. Nem figyelt a mellette ülő, és hozzá beszélő, feltűnően magas hangú férfira: a langyos, zavaros folyadék foglalta le, amit két kézzel markolt, kétségbeesetten. Időnként felemelte a fejét, és bólintott, jelezve… Tovább 401. nap

400. nap

VLL. A falon villogó kijelző mutatta, hogy a technika üzemkész: minden készen állt, hogy elkezdődjön az est legfontosabb és leginkább várt része. Az órák óta várakozók már túl voltak a nyolcadik féldecin, és ugyanannyi sörön, és ez tökéletesen megalapozta a hangulatot. A nem annyira toleráns megfigyelők szerint részegek voltak, de ez nem fedte a valóságot.… Tovább 400. nap

399. nap

Úgy nézte a kenyeret, mint valami érdekes rovart felfedező tudós: mély áhítattal. A kezében lévő kenyér ugyanolyan volt, mint minden más napon, csak háromszor akkora. Mégsem ezért bámulta. A teljesen fekete kenyér, amit a falusiak valami ősrégi receptje alapján sütöttek a láger konyháján, kemény volt, mint a kő, mégis megszerette az elmúlt években. Laktató volt,… Tovább 399. nap

398. nap

A nővér, a klasszikus fehérben, egy határozott mozdulattal simitotta el a lepedőt a lábánál. Minden nap kétszer jött: hajnalban és ebéd után. Ahogy előre hajolt, a felső a mellére simult. Tudta, hogy figyelik, ezért egy pillanatra megmerevedett abban a pózban, amit a legszexisebbnek talált. Jó választás volt, ezzel a kórteremben fekvő mind a négy férfi… Tovább 398. nap

397. nap

A fák ágai között átszűrődő napfény sem volt képes barátságossá tenni az ösvényt, ami enyhe jobbkanyarral, emelkedve vitt a vadászházhoz. A szétázott cipő a lábán, és a félelem, ami a lelkére telepedett, sötét jövőt jósolva, kívülről és belülről ettek őt. De nem volt választása. Délig el kellett érnie a házat, ami az emlékeiben inkább tűnt… Tovább 397. nap