A légkalapács ütemesen verte a cölöpöket az iszapba, egyre halkulva, miközben egy fehér felhő a nap elé úszva végett vetett a napozásnak. A kék testű, dagadó vitorlákkal a part felé tartó katamarán vészesen megközelítette a piros-fehér bólyát, ami a tóban fürdőket figyelmeztette: mélyvíz, csak úszóknak. Ahogy a földön feküdt, oldalra fordított fejjel a tó felé… Tovább 395. nap
Címke: Hatás
394. nap
A kör nem volt kirakva, mégis mágnesként vonzotta; egyből felé indult, ahogy a közelébe ért. Csak két szék, és az oltárént funkciónáló doboz volt a szoba közepén, a levegő mégis sűrűn, folytogatóan ölelte körbe. Mosolyogva nézett oda. Minden alkalommal mosolyogva nézett oda, nevető szemekkel, sugárovta magából a derűt. Boldog volt. Imátja, hogy ott van, imádta… Tovább 394. nap
393. nap
Botladozva ment fel az ezerszer megjárt lépcsőn; a szeme még párás volt, alig látott. A nő, akit a cég küldött, feszengve fogadta, és azonnal ostromolni kezdte, harsány kérdésekkel próbálva elfedni a bizonytalanságát. Az öreg szomorúan sétált mellé; az önismeret ilyen mértékű hiánya lelombozta. Türelmesen válaszolgatott az értelmetlen kérdésekre, meghagyva a nőt a hitében, hogy irányithatja… Tovább 393. nap
392. nap
Látni azt, amit más nem; ébredés után ez volt az első gondolata. És az, hogy nem megy a kártya mostanában. Nem jó a lapjárás. Nem azzal volt probléma, hogy nem nyert: folyamatosan nyert. De a lapok, amik régen egy fényes győzelemmé álltak volna össze, mellésiklottak. Hiányzott valami. Tudta, hogy mi az: olyan volt ez, mint… Tovább 392. nap
391. nap
A nyakán annyira merevvé vált, és összehúzódott az izomzat, hogy a feje kissé előrebillent, ezért ahogy kilépett a szobából, hogy befejezze a határidős feladatot, úgy nézett ki, mint aki szomorú. A figyelmét nem tudta fókuszálni, leült, megrázta a vállát, majd a képernyőre meredt. A keze háromszor is elindult a telefonja felé, és emlékeztetnie kellett magát,… Tovább 391. nap
Horák Árpád 