Címke: Hatás

A völgy bal oldalán álló hatalmas fa koronája felett fátyolfelhő takarta el a napot, de az ezen áttörő citromsárga így is képes volt ellensúlyozni a haragoszöld sötétbe burkolózó szemben lévő oldalt. A völgyben futó patak felett megállt a reggeli pára. A patak, ahogy élérte a pontot, ahol megtört a völgy, vízesésként zuhant a mélybe, vizpermettel beterítve… Tovább 373. Nap →

Még mindig ott állsz, ahol tíz perce is álltál. Szórakoztató és elgondolkodtató egyszerre ez a helyzet neked. Nem tudsz cselekedni, le vagy láncolva, mozdulatlanságra vagy ítélve: mintha béklyó kötne. Nem érzékeled az erős narancssárgát sem, tompa vagy, és félsz - legszivesebben elmenekülnél. De ez olyan lenne, mintha külföldre mennél dolgozni: bármeddig is mész, te mindig… Tovább 372. Nap →

Bakapja a horgot, és követni kezd. A horog pici volt, egészen aprócska. Szinte láthatatlan. De ő ráharap, mert már várta. Akarta. És jön utánam - követ -, amikor bemegyek a szobába, és figyel. Figyeli, hogy mit csinálok. A pórusaiból árad a félelem és csalódottság: utálja ezt a helyzetet. Próbálja felhívni magára a figyelmet, de én… Tovább (371.) Ambassador →

Ma forgott a nap, mint a szél. Mint a szél iránya. A gyepet nem lehetett látni, annyi fehér virág borította a teret. A nap pont szemből sütött be a fák közé, és elvakitott, ahogy a sziklák között vezető ösvényen elérted az első padot. Kétszer is visszanéztél, mert a tegnap előtti roncsnak nyomát sem láttad, ahogy… Tovább 369. Nap →

Visszafogott. Visszafogott és nyugodt. De felszín alatt ott fortyog a vulkán. Amikor ma először találkozol vele, akkor is érzed ezt. Talán változni fog majd ez. Talán. Vagy ez még csak a csoporttá alakulás első lépése lenne? Nem valószínű, mert ahhoz túl régóta tart már. Ahogy ez a huzavona is túl régóta tart. Ez. Tudjátok! Nem… Tovább 368. Nap →