625.nap

A régi, – még – fából készült lambéria világosbarnára halványult a déli napsütésben, a kopott, bordó szőnyeg, mintha búcsút intett volna, mielőtt elrepül, keletre, arannyal telezsúfolt bazárok közt megbújó kis szőnyegboltjába: ahol született. Az ablakra csíkokat festett az utca pora, Dalit idézve meg, festménnyé változva, a távolodó falak elérhetetlenné tették a plafont, az ajtó meg… Tovább 625.nap

624. nap

Nem áll fel, pedig tudja, hogy kellene. Nem áll fel, igazi harcos ő, ide is győzni jött, most is harcol. Soha nem adja fel, inkább oldalra néz, és tetteti az értetlent, a végsőkig kivárva akarja mutatni az erejét, mint az előző szünetben is, amikor a vezér körül sündörgött – tudatában a formás fenekének –, nem… Tovább 624. nap

623. Nap

Nem áll fel tudja hogy kellene de nem áll fel igazi harcos ő ide is győzni jött most is harcol soha nem adja fel inkább oldalra néz tetteti az értetlent a végsőkig kivár mutatni akarja az erejét mint az előző szünetben is amikor a vezér körül sündörgött tudatában a formás fenekének nem tudva mit gondolnak… Tovább 623. Nap

621. nap

Ez már a második volt, Martin mégis ugyanúgy megijedt, mint először. A csattanás és villanás egyszerre, amire ébredt, az agyából jött, felébresztette és megdermesztette. Mint egy villanykörte, robbant szét az agya, a szemén kiáramló fehér fény lézerként világította meg a szobát. Mozdulatlan maradt, rettegve pislogott a redőnyök felé, nem szabadulva a gondolattól, hogy még egy,… Tovább 621. nap

620. nap

A másik oldal szebb volt. Az út másik oldalán álló házak előtt rövidre nyírt, haragoszöld gyep, térkővezett gépkocsi felhajtó és egyen postaládák tették harmonikussá a látványt. Mintautca, gondolta John, kiöntött a tenyerébe egy újabb marék szotyit - Julie már fintotgott volna -, közben levette a műszerfalról a Coca-Colás dobozt, belekortyolt, és sóhajtva a Cadillac vezetőülésébe… Tovább 620. nap