Bent van a házban. Az előbb az ablak előtt suhant el. Valami fekete, alaktalan. Egy ember? Már a szobában van. Hogy jött be? Úristen! Menekülnöm kell! Mi ez? Nem tudok mozdulni! Kinyújtja felém a kezét! Hozzám fog érni! El fogja érni a lábam! Hogy jutott be? Az előbb még kint volt. Nyitva az ajtó? Mi… Tovább 619. nap
Címke: Hatás
618. Nap
A csattanás után jött a sivítás, mindig így volt, mikor a golyó gellert kapott. Konrád a fejét sem hajtotta le, a németek három hete lőtték őket, lövés lövés után jött, peregve, kiölve belőle a félelmet. A Gróf úr, ahogy a többiek hívták – a Kordonácz Konrád nevet gúnyolva –, unottan piszkálta zsebkésével kivételesen koszos körmét.… Tovább 618. Nap
617. Nap
Nem mondta neki, hogy hülye – bár gondolt rá –, széttárt kézzel nézett körbe az asztalfőről, azzal az arckifejezéssel, hogy miért kell hisztizni, persze három fél pálinka után is még nyugodtan beszélt, a vájtfülüeknek érdektelenül, és amikor körbeért a tekintete, újra elérve a húga férjét, rántott egyet a vállán, a mellette ülő öccséhez fordult, azzal… Tovább 617. Nap
616. Nap
A lovak futnak, az emberek szaladnak. Menekülni kell, jön az árvíz. Jön az árvíz, és elsodorja a partot, a házakat, a várost. A hullám robog, megy, pusztítani fog. Elpusztítja a partot, a házakat, a várost: az életet. A hullám odacsap, mint kalapács az üllőre, törve-zúzva fát és bokrot. És embert. A házak állnak, mint a… Tovább 616. Nap
615. nap
A nő háttal állt, fekete nadrágban, és a pulton álló pohárba pakolta a gyümölcsöket. A vastag üvegen megült a pára, a napernyők alatt is negyven fok volt, a tenger nem enyhítette a strandolók szenvedését, az egész part hideg italra vágyott. A férfi fogta a jelet. A nő már tegnap is flörtölt vele, és ahogy most… Tovább 615. nap
Horák Árpád 