(497.) Hét óra elég

A rándulás áramütésként futott végig a testén, a bal keze oldalra lendült, és a falnak csapódott. Az érdes felület lehorzsolta a bőrét, a vére kiserkent, miközben egy frissen megvakult ember bizonytalanságával megpróbált felülni a priccsen. Nem tudta, hol van, hogy ez az egész csak egy álom-e, de a bordáiba hasító fájdalom világossá tette számára, hogy… Tovább (497.) Hét óra elég