¥¥¥ A harminc fokos melegben is a házban maradsz, úgy döntesz dolgozni fogsz. Ő is a házban van. A többiek a tóparton hűsölnek. Kettesben vagytok. Éppen nekiállnál a tennivalóidnak, amikor megjelenik.
Nem tudod felvenni Vele a kontaktot. Ő pedig keresi veled. Te ritkán nézel Rá, nem is igazán reagálsz, vagy csak nagyon visszafogottan. Többször segít a munkádban, beszélgetést kezdeményez, de semmi. Nem tud kimozditani. Nem érted. Pedig ma feltűnően csinos. Tökéletes smink, az arca gyönyörű és sugárzó, a haja feltűzve, és a szokásától eltérően ma a melle sincs lelapitva. Ahogy lemegy előtted a lépcsőn, és finoman forgatja a csipőjét, arra gondolsz, hogy milyen gyönyörű ez a lány. Igen. De. Te jóformán rá sem nézel, nem kommunikálsz vele, pedig a szívedből ösztönösen áramlik felé a szereteted, amit Ő is fogadna, sőt várja, sőt követeli. Nem tudsz felé melegséggel és törődéssel fordulni. Basszus! Itt van ez a zabolátlan lány, akit imádsz, mégsem mutatod ki. Ez már megint mi?
Horák Árpád 