### A strand csak három napja nyitott. Túl kevés az ember, és túl sok a bogár. Semmi nem változott. Mogorva jegyszedők, túl hangos zene és egymást bámuló emberek. Végre. Hazáértél. Szeretsz itt lenni.
Egy hangyabolyba terited le a törölköződ, jobbról egy kézilabdacsapat, balról két síró gyerek, közvetlenül előtted egy lány, aki a bazdmeg-et kötőszónak használja. (Kívül smile, belül fáj, mi?) Ebből a napból eddig mindent kihoztál.
A hátadon fekszel, a szemed csukva. Érzed, hogy a nap áthatol a bőrödön. Már felvetted a napozáshoz szükséges negyven fokos üzemi hőmérsékletet. A bazdmeg-olós elköltözött, a kézilabdacsapat már nem vásárolhat és irány a víz. (mi az összefüggés?) Két férfi melletted dönti el, hogy mégis kérnek rá fokhagymát. Mögötted a gumimatracárus úgy dönt, hogy egy száz személyes gumicsónakot muszáj most felfújnia. A kompresszor hangja a másik parton pihenőket is felriasztja. A gyerekek már nem bőgnek, és te kiköltöztél a hangyabolyból. Két méterrel vagy odébb, de itt egy hangya sincs. Helyette több száz kis méretű pók mászkál mindenfelé. Egy fordulással fél életed szerencséjét teszed tönkre. És még csak három óra.
