### A strand csak három napja nyitott. Túl kevés az ember, és túl sok a bogár. Semmi nem változott. Mogorva jegyszedők, túl hangos zene és egymást bámuló emberek. Végre. Hazáértél. Szeretsz itt lenni.
Egy hangyabolyba terited le a törölköződ, jobbról egy kézilabdacsapat, balról két síró gyerek, közvetlenül előtted egy lány, aki a bazdmeg-et kötőszónak használja. (Kívül smile, belül fáj, mi?) Ebből a napból eddig mindent kihoztál.
A hátadon fekszel, a szemed csukva. Érzed, hogy a nap áthatol a bőrödön. Már felvetted a napozáshoz szükséges negyven fokos üzemi hőmérsékletet. A bazdmeg-olós elköltözött, a kézilabdacsapat már nem vásárolhat és irány a víz. (mi az összefüggés?) Két férfi melletted dönti el, hogy mégis kérnek rá fokhagymát. Mögötted a gumimatracárus úgy dönt, hogy egy száz személyes gumicsónakot muszáj most felfújnia. A kompresszor hangja a másik parton pihenőket is felriasztja. A gyerekek már nem bőgnek, és te kiköltöztél a hangyabolyból. Két méterrel vagy odébb, de itt egy hangya sincs. Helyette több száz kis méretű pók mászkál mindenfelé. Egy fordulással fél életed szerencséjét teszed tönkre. És még csak három óra.
Horák Árpád 