John az íróasztalánál ül, és miközben a huszonhetedik emeleti gyönyörű panorámát élvezi, Etelre gondol. Még két hét. Még két hétig nem látja. Az előzetes megállapodás is ez volt, de most mégis hosszúnak érzi. A telefonbeszélgetésük megnyugtatta. Etel őszinte volt. Jól ismeri őt. Etel bármikor képes hazudni, ha ez jól felfogott érdeke. De nem nagy dolgokban. Nem fontos dolgokban. Az üzleti életben egy kis elhallgatás, egy kis csúsztatás, egy kis dezinformáció… Bármikor. Ahogy Etel mondja, ez csibészség. De soha nem hazudna abban, hogy szereti. Soha. Nagyon várta ezt az utat ezzel a számára ismeretlen férfival, és emiatt volt benne egy kis féltékenység. Ráadásul eddig mindent elmondott, de most erre a mágusra hivatkozva, és persze az anyja kérésére, türelmet kért tőle. Mindent elmond majd, ha a huszonnyolc napnak vége lesz.
Hát jó. Legyen így.
Horák Árpád 