Etel éppen azon gondolkozik, hogy hogyan kerülje ki a választ a “ki ez a férfi” kérdésre, amikor egy biztonsági tiszt jelenik meg. A fiatal férfi széles mosolyt vált az ikrekkel, majd közli Etellel,, hogy azonnal menjen a főhadiszállásra. Az ikrek elnémulnak, Etel pedig indul, hogy szembenézzen azzal, ami jön. Nem jó jön. Érzi.
Ahogy belép a technikus azonnal távozik, magukra hagyva a monitorokat. A profilozón és a főnyomozón kívül csak a férfi van a helyiségben, akit uramnak szólítanak. Az édesanyja sehol. Ez nagyon rossz jel.
A férfi, akit uramnak szólítanak, int a profilozónak, aki egyből belekezd. – Az óriásnak enkefalitisze van, ez azt jelenti… – Etel nem várja meg a mondat végét, a monitorokhoz lép, lenyom egy gombot, és beleszól a mikrofonba. – Tizenöt perc múlva a helikopter legyen felszállásra készen. –
Kérik, hogy ne menjen. Tudja, mondják neki, a huszonnyolc nap. Nem érdekli, mondja ő. Az orvosa most vizsgálja, egy óra múlva beszélhet vele. Nem, odamegy közli. Miközben az ajtó felé tart a mobilján hívja az óriást. Nem csörög ki. Ki van kapcsolva. Újratárcsáz, az asszisztensét hívja, deritse ki az óriás közvetlen kórházi számát. Sürgős. Negyvenöt másodperc és érkezik a szám a telefonjára. Hmm… Profi, gondolja. Hívja a számot. Az óriás bátyja, veszi fel. Nem udvariaskodik, -adja az óriást. – Máris adom. – Hangzik a válasz.
Horák Árpád 