Etel a kórterem ajtaja felé tartva megáll az óriás ágyánál. Kisebbnek látszik így, hogy a feje belesüpped a párnákba, gondolja. Már nem óriás. Már elindult valahova. Egy olyan világba, amit ő nem ismer.
– Te voltál az utolsó szava – szól utána az óriás bátyja – téged szólított, mielőtt kómába esett. Etel elfordul az ajtó felé, és szó nélkül elindul kifelé. A folyosón meggyorsítja a lépteit. El akar menekülni innen. Könnyek folynak végig az arcán, ahogy kilép a kórház kapuján.
Ez már túl sok neki.
Horák Árpád 