Az ALANY Etelhez lép, fejcsóválva veszi tudomásul a kispárna jelenlétét, bekap egy falatkát, megjegyzi, hogy ez bizony hideg, majd közli, hogy körbeússza a szigetet. Etel figyeli, ahogy már ötödször kerüli meg a sziklákat, egy helyen tovább időz, majd körözni kezd, végül lebukik a néhányszor a mélybe. Perceket tölt a víz alatt, majd kimászik az óceánból, és elgondolkodva Etel mellé telepszik a takaróra. Etel figyeli, ahogy a szája szélét harapdálva mereven figyeli a horizontot. – Miért vagyunk itt? – kérdezi Etel. Az ALANY néhány másodpercig Etel szemét nézve tovább rágja az ajkait, majd a tekintetét a horizontra visszafordítva válaszol: – Fogalmam sincs –
Etel bólogatva vesz egyet a hideg csirkefalatkákból, és ő is, mint az ALANY, mereven bámulni kezdi a horizontot. Hát eljött az idő, gondolja. Ezért jöttek ide. Most megnézik, mi van a racionálison túl.
Horák Árpád 