Hatvanharmadik nap

Etel a konyhába megy, és hálás szívvel tapasztalja, hogy a séf az ujjával egyet mutatva jelzi neki, hogy már csak egy perc, és Mirci csirkefalatkái készre sülnek. A szeretet és az odafigyelés eme nagyszerű példája után Mircinél csalódás éri. Mirci nem eszik. Gyakorlatilag semmi válaszreakciót nem ad kedvenc étele illatára, és kedvenc gazdája hangjára. Etel azzal a nem túl biztató hírrel távozik, hogy ha nem is evett, legalább lélegzik. A legfelső fedélzetre megy, tudja, hogy ott találja az ALANYt. A lépcsőn a szőke ikrekkel fut össze, akik ma a nappal keltek, és már túl vannak a reggeli úszáson. A szőkék boldogan üdvözlik, és kérés nélkül is tájékoztatják Etelt a további terveikről. Etel puszival köszön el tőlük, és a fedélzetre lépve látja, hogy az ALANY háttal áll neki a korlátnál, és az óceánt figyeli. Megszólal a vészcsengő a fejében. Jól ismeri az ALANY minden rezdülését. Valami nincs rendben.