És a regény. Amit írtál. Egy hónappal azelőtt, hogy egyáltalán bármi is képbe került volna. És három hónappal azelőtt, hogy hogy összeállt a kép. Három kibaszott hónappal előtte! Oké. Ezt a regényt nem a hópihe metódus szerint írtad. Csak hagytad, hogy jöjjön. Semmi tervezés. Semmi cél. Csak írtál. Ami jött. És mi jött? Hát a kép! A kibaszott kép, kibaszott három hónappal azelőtt, hogy tudatosan értetted volna. Már előtte megirtad. Mindent leirtal. Az eltünést, a keresést, mindent. Még a válást is! Ez nagyon durva. Megdöbbentő. Felfoghatatlan. És ugyanakkor: teljesen világos, érthető és egyértelmű.
Mert tudod, hogy van ilyen. Ez egy tudás. Ahol nincsenek kétségek.
Horák Árpád 