Fél év. Hat hónap. Száznyolcvan nap. Nem pontosan száznyolcvan, de nagyjából. Nagyjából száznyolcvan nap. Ennyi ideig futni még egy ultramaratonista sem tud. Nem tud. Nem bírná. Te tudod, hogy lehet eddig futni. Te futottál már ennyi ideig.
Minden azon múlik, hogy gondolkozol. Minden fejben dől el.
Ausztráliában kiírtak egy futóversenyt. Nyolc napig kellett egyfolytában futni. Megjelentek az ultramaratonisták, és egy férfi koszos ruhában, és gumicsizmában. A verseny ötödik napján derült ki, hogy a gumicsizmás férfi nem veszi ki a napi két óra pihenőjet. Folyamatosan fut. Nem tudta, hogy lehet pihenni. Az újságírók kérdésére elmondta, hogy gyermekkorában, ha elcsatangoltak a birkák, a szülei mindig őt küldték, hogy összeterelje őket. Ilyenkor napokig futott, esőben, sárban, nappal és éjszaka. Csak futott, amíg minden birkát vissza nem terelt.
És most mi lesz? Kérdezték tőle az újságírók. A többi versenyző minden nap aludt két órát. Most mi a terve? Mit fog csinálni? Azt válaszolta, hogy azt hiszi, most már lefutja a nyolc napot. Ezt mondta: Azt hiszem, most már lefutom.
Megnyerte a versenyt.
Horák Árpád 