Nem néz rád. Miért is tenné? Azonnal átlátja a helyzetet, és belemegy a játékba.
Unottan beszél a férfihez. Ahhoz az egyhez, aki az asztala mellett maradt. Még próbálkozik a szerencsétlen. Nem sajnálod. Ennyi jelből már olvashatott volna. Aztán feladja. Végül mind feladja.
Rendelsz. Kéred a pincért, hogy vigyen egy italt a citromsárga szoknyásnak is. Elnéző mosollyal teljesíti a kérésedet. A tekintete beszédes. Sok ilyet látott már. Eleve bukásra van ítélve. Ezt mondja a tekintete. Hogy bukni fogsz.
Átveszi az italt. Még mindig nem reagál. Tartasz tőle, hogy túl messzire fog menni. De nem. Akkor áll fel, amikor kell. És úgy, ahogy csak Ő tud. Nagyon átjön. Mindenkinek, nem csak neked. A csendet vágni lehetne. A pincér megmerevedik a pult mögött. Ő elnéz jobbra. Pont, amikor kell. Pont annyi időre, amennyire kell. Aztán. Leül melléd. És a kezét a válladra teszi. Először csak az egyiket. Aztán a másikat is. Közben finoman megmozgatja a haját. Csak hogy mindenki lássa, hogy milyen gyönyörű, dús haja. És mindenki látja. Te le vagy nyűgözve. Nem tőle.
Az előadástól.
Horák Árpád 