Nem jön be a látóteredbe, mégis érzékeled, hogy megáll. Nem jön közelebb hozzád. Mozdulatlanná dermed. Újra. De most nem azért, mert megismert. Ő előbb veszi észre, mint te. De hát, ez sem véletlen. Nincs senki, aki közelebb lenne hozzá. A lelkéhez.
Aztán te is meglátod. Nem alszik. Aki miatt jöttél, nem alszik. Hajnali fél három van, de nem alszik. A szeme fehérje úgy világít a félhomályban, mint a macska szeme. Téged néz meredten. Egyenesen a szemedbe.
Hallod a finom reccsenést. Leült. Óvatosan felé fordulsz. De ennyi elég. Mindkettőtöknek. Nem fog az utadba állni. Nem fog akadályozni. Megkaptad a felhatalmazást.
Megteheted, amiért jöttél.
Horák Árpád 