Két perc. Nem lesz elég, suhan át rajtad a gondolat.
Gyorsan mellé ülsz, és gyengéd mozdulattal felülteted. Érzed, hogy szinte nincs is súlya. Ahogy teljesen felült, a jobb lábadat a háta mögé teszed. Fél törökülésben ülsz. A lábad hátulról támasztja a derekát, és finoman hátrahúzod a felsőtestét. Érzed, ahogy neked támaszkodik. A bal kezed átfűzöd az Ő balja és a teste között, aztán a háta mögött átnyúlva erősen megfogod a jobb felkarját. Satuba kerül. Nem tudna mozdulni, ha akarna sem.
De nem is akar. Nincs ilyen szándéka. Hagyja, hogy tedd, amit akarsz.
Rád bízza magát.
Talán mégis, gondolod. Talán mégis sikerülhet.
Talán nem késtél el.
Horák Árpád 