A nevek. Már megint összekeveredtek. Ott kezdődött az egész, hogy csak egy nevet adtál kettő helyett. Nem tudtad, hogy kettő kell. Azt hitted, hogy csak egy. Pontosabban fel sem merült, hogy kettő kell. Aztán kiderült, hogy kettőt kellett volna adni. Ez máris világossá tette, hogy miért voltál bizonytalan az első névválasztáskor. Hát ezért. Mert egy nevet adtál kettő helyett.
És most, hogy tudod, hogy kettő kell, lefagytál. Van két név, nem ez a gond. Nem érzed egyértelműen, hogy ezek a jó nevek. Aztán, hogy ne menjen simán, kiderült, hogy kell még egy név. Egy fiúnév.
Na, ez totál betette a kaput.
Horák Árpád 