-Még mindig?
-Mi? Honnan veszed ezt?
-Ah! Ne már! – Szandra hátradől a fotelben. Egy önkéntelen mozdulattal megigazitja a napszemüvegét. – Hogy történhetett ez meg?
Csak sóhajtok egyet. Közben megvonom a vállam. Aztán felemelem a kólát az asztalról, de csak hogy, csináljak valamit. Aztán mégis megszólalok.
-Bár tudnám!
-Ez már túl sok! Túl sok idő!
– Miért? Mennyi, ami még nem túl sok? – közben a szomszéd asztaltól távozókat figyelem – Amúgy nem tudtam, hogy szakértője vagy a témának!
Szandra rámvillantja szédületes mosolyát.
-Csak még nem volt ilyen. És szeretlek.
Behunyom a szemem, és bólintok. Hát ilyen még tényleg nem volt.
-Zavar ez az egész, ugye? Érzem a reakciódon. Indulat van benned.
Rezignáltan nézek rá.
-Azon már rég túl vagyok, hogy zavarjon.
Horák Árpád 