Erre a mondatra már rád néz. Ez már sok neki. Ölni tudna a szemével. Vadul magrántja az állát, és a gyönyörű szemét a tiédbe mélyeszti. Azt mégis hogy képzeled? Ezt mondja a tekintete.
Megadóan felemeled a kezed. Ez tényleg nem volt jó ötlet.
-Rendben! Biztos jön majd valaki, és elvisz.
Nagyon esetlenül beszélsz. A kocsid felé fordulsz, hogy elmenj. Az első lépésnél érzed, hogy minden izmod merev. Nem tudsz normálisan lépni. A zsebedbe nyúlsz, hogy elővedd a kulcsot. Akkor szól utánad. A szavai úgy csattannak, mint egy ostor. Túlzottan hangsúlyoz minden szót. Legalább olyan izgatott, mint te.
-Mégis vigyél el!
Horák Árpád 