Derékig gázolsz a mocsárban. Az idő ragyogóan tiszta. Messzire ellátsz. Hiányzik a mocsárt mindig befedő, állandósult ködfelhő. A rothadás bűzét sem érezni.
Mindkét kezed ösztönösen a víz felett tartod, így megóvva attól, hogy nedves legyen a ruhád ujja. Úgy mész, mint aki éppen megadni készül magát. Holott ennek épp az ellenkezője igaz.
Harcolni jöttél.
Lassan haladsz előre. Minden lépés erőfeszítést kíván tőled. Úgy tolod magad előtt a vizet, mint egy buldózer. A nap magasan áll. A fák, amik félig bedőlve szegélyezik utadat, néha enyhítő árnyékot adnak. Csak mész és mész. Aztán a talaj emelkedni kezd a lábad alatt, és te teljesen a szárazra kerülsz.
Átértél.
Horák Árpád 