Felemeled a fejed, és a bejárat feletti táblát nézed. Mivel nem állsz meg, és nem is lassítasz, kis híján nekiütközöl az üvegajtónak. A bútorbolt hatalmas, az ajtó mégsem automata. Az ajtó feletti tábla, ami mágnesként vonzza a tekinteted, annyira profi, hogy nyilván ez is szándékos. Minden meg van tervezve. Minden. Komfortosan érzed magad. Mintha otthon lennél. Csak a bútorok pocsékak. Mindegyik. Már a harmadik kört teszed meg, de a helyzetet egyre rosszabbnak találod. Csupa szemét.
Megállsz, csipőre teszed a kezed, és körülnézel. Ahogy a franciaágyak felé fordulsz, összeakad a tekinteted egy ismerőssel. Próbálod nem mutatni, hogy mennyire meghökkensz.
Nem könnyű.
Horák Árpád 